Ezüstszál
"Számban a kampó, rajta ezüstszál..."
Számban a kampó, rajta ezüstszál s a fonál másik végén rezdülésemre Isten vár.
Mozdulatlan-tétován lebegek, s bár hónom alá nyúlnak csiklandó vizek, még nem megyek, nem mehetek!
Még mély homályban méla terveket szövök. s csirizként marasztal zöld iszap, s megkötnek még pocsolyás örömök.
De gerincemen olykor átborzong az ideg; vajon fog-e fájni a horog ha megrántom és íjra vált a zsineg?
S mégis, ha fáj is: csak szebb lehet a pillanatnyi repülés a fényben, mint vakon élni le szürkült életet.
|