Hajléktalan
*József Attila egysorosára, teljesen szabadon
„ Bertalan barátom, borodat”* -többnyire fanyart, ritkábban finomat- vedd lassan észre, réges-rég megittad.
Ennyi volt: amit délig gyűjtögettél, abból estig szedegettél. Üres volt, s lám ismét üres a kosár.
s amit estig kikoldultál, attól hajnalig kábultál; üres volt, s lám ismét üres a pohár.
Járhattál álmod peremén most láthatod, mennyit is ér a száradt fa tavasz elején.
Bertalan barátom, sorsodat te hordtad, sarokba te dobtad. Az Istent igazán nincs miért, okoljad.
S bár látod már: az Út-végen sorompó, rajta a rideg felkiáltó jellel: Eddig és ne tovább!
annyi időd még van, s eltöprenghetsz azon; hol az a kis pont, melynél nincs kisebb, s hol az a csepp fény, mely örök-látható?
|