Fehérszínű ló
"Rohanni akarok
szűz-füves pusztákon
a szárnyaló ős-szelekkel."
Rúg-kapálok. Patkó nélkül, kovakövön önsors-rontó, pata-vérző táncot járok.
Számban keserű zabla. Vér-rozsda-hab rajta. Daróckötél nyakamon, gőz csap ki orrlyukamon.
Hátam a nyerget, véknyam az ostort már nem tűri, nem viseli el! Rohanni akarok szűz-füves pusztákon a szárnyaló ős-szelekkel.
… Verejtékben fürdő nyakam, remegő, bőrödző lábam fejét csóválva szelíden paskolja meg az Isten,
s szól ítélet-mondatot: „ Ami terhed van itt ha kell; vidd világ végéig, sorsod le nem dobhatod.”
|