|
Apokalipszis
"Legtisztább ablakát
nyitja ránk
az Idő, mely immár elérkezett.
A kedv elomlik, önmagából kipereg,
mint szél-játéka-homok..."
nyitja ránk
az Idő, mely immár elérkezett.
A kedv elomlik, önmagából kipereg,
mint szél-játéka-homok.
Repedt, sükedt harangot kongatok.
Lényege-vesztett minden már,
mint tar ágon a téli madár
(le is eshetne,
el is repülhetne akár;
üresebb nélküle sem lenne
a határ)
Már ennyire nem fontos semmisem.
Fénytelen koporsószegeken,
kiégett emberi szemeken
hűl ki az értelem.
Uram! Sáskáid már gyülekezőben,
hogy kárt tegyenek dús meződben.
Szívünk szélén, lelkünk alatt
skorpióid ágaskodnak.
A régi kígyó gyűrűbe zár,
vesztett az Ügy, s veszve a Vár
Tsunami után
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
